A XXI. században, amikor már úgy gondoljuk, hogy  nemcsak technikailag, de emberileg is ismerjük a létezés legmélyebb és legmagasabb szintjeit, még mindig népszerűbb boldog csikért enni, mint boldog gyereket nevelni. Mielőtt kitépnéd az ADSL-t a falból, és vadul ráznád a könyveidet az indigógyerekekről és ötven egyéb spirituális könyvet is megemlítenél, állj meg! És tanítsd meg a gyereked  nem gondolkodni!

Meditáció, kölesgolyó, hippianyu?

Ha azt mondom, hogy esténként meditálunk a gyerekkel, biztosan new age, bulvárspiri anyának tartasz majd, aki ropi helyett csak kölesgolyót ad a gyereknek és lenszoknyában járunk tábortüzes szeretetfesztiválokra. Mivel könnyen sztereotipizálunk és  a dolgok valódiságát ritkábban értjük meg, a meditációval is úgy lehetnek sokan, mint például a jógával: Biztos klassz, de ez is valami felkapott divat hobbi.

Az igazság az, hogy  mindenkinek meditálnia kellene! Olyan alaptevékenységnek kellene lennie mentálhigiéniásan, mint esténként a fogmosás, vagy a WC utáni kézmosás. Tanítani kellene az iskolában, de már az óvodában is, sőt, teljesen természetesnek kellene lennie, hogy már otthon, az anyatejjel magába szívja a gyerek a meditációt. Amit  nem is kellene meditációnak hívni, hanem az önmagunkban való elmélyedést és elcsendesedést, saját magunk megnyugtatására való képességet kellene jelentenie.

A gondolat-beteg ember - A tudomány bizonyítja, az ember átlépi

Tudományosan bizonyított, hogy a mai ember egyik legnagyobb ellensége és gyilkosa is a stressz és orvosilag elismert tény, hogy a különböző meditációs technikák tartós segítséget nyújtanak a civilizációs betegségek megelőzésében és az életminőség javításában is. A mai ember ugyanis gondolat-beteg. Ahogy a külvilágban sincs soha megállás, úgy a belső világunkban is eszeveszett a tempó, a gyerekeink pedig ebbe a zűrzavarba születnek bele. Nemcsak az ingerküszöbünk magas, de az is természetes, hogy folyamatosan rágjuk valamiért magunkat. Valamin mindig aggódunk, valamitől mindig félünk, megfogalmazni szinte már nem is tudjuk, de állandó a belső hangzavar! A zaj, a csapongás és a megállíthatatlan gondolkodás. A nyugalomhoz pedig sokszor semmi mást nem kellene tenni, csak ezt a belső hangzavart leállítani.

Csak egy kis kuss legyen!

Eldobva mindenféle spirituális sallangot, hitünk szerint a gondolatainkkal valósítjuk meg az életünket. Mondhatjuk persze úgy is, hogy ahol a figyelem, ott az energia, ahol pedig az energia, ott a megvalósulás. Ha a problémáinkon rágódunk és az aggodalmainkat pörgetjük megállás nélkül az agyunkban, nincs megállás, a világunkban így csak problémák, félelem és stressz létezik. Egyszerű ez, nem kell hozzá  guru, ha jó dolgokra gondolunk, jól vagyunk, ha rosszra, akkor rosszul!

Attól függően, hogy milyen gondolatokat dédelgetünk, milyen szűrőn át látjuk az egyes eseményeket, olyan mértékben érintenek bennünket jól, vagy kevésbé jól. Ha tehát képesek vagyunk a legnagyobb káoszban is lefékezni a kétségbeesett gondolatainkat, ha akár csak néhány percre is, de csöndhöz jutunk az elménkben, a legnagyobb segítséget kapjuk. Önmagunk elcsendesítése  és megnyugtatása a legnagyobb biztonság - és  szabadság -  amihez juthatunk. Így a meditáció az egyik  legfontosabb tanításunk a gyerekeinknek. 

Nem tudsz nem gondolni semmire!

Ha szeretnénk elmélyedni a meditációban, rengeteg segítséget kaphatunk nemcsak könyv és hanganyag formájában, de személyes vezetéssel is elsajátíthatjuk a különböző technikákat. A legjobban azonban akkor járunk, ha megértjük, hogy mi is a lényege a meditációnak és ezt hitelesen és érthetően adjuk át a gyerekeinknek. Minél korábban, annál természetesebben használják majd és erőfeszítés nélkül épül a hétköznapjaikba.

Gyerekeket (sem) nem lehet meditációra kényszeríteni, arra azonban megtaníthatjuk őket, hogyan engedjék el a fölöslegesen kattogó gondolatokat. Nem kell hozzá speciális felkészülés, tanfolyam, könyv, CD, csak figyelem, türelem és hitelesség.

" - Vegyél mély lélegzetet, lassan szívd be, majd lassan fújd ki. Jó.

- Még mindig mindenfélére gondolok...

- Persze, nem tudsz nem gondolni semmire! Maradj egy kicsit csendben és figyeld a zajokat! Ha valamiről eszedbe jut valami, engedd, hogy kiszaladjon a fejedből az, ami eszedbe jutott. Ne kapaszkodj bele, ne gondolj még valamit róla, inkább figyeld meg ezt a gondolatot, mintha nem is te gondolnád, hanem egy rádióadóból sugároznák feléd! És ne gondolj róla semmi mást! Ahogy jön, úgy megy, robogjon át rajtad, mint egy mozdony!

- .... nagyon vicces... csak mindig jön új.

- De egyre kevesebb. És egyszer csak nem izgulsz majd miattuk. Csak figyeled őket, mint az állatkertben a fókát. Maradj egy kicsit csendben...

- De mindig eszembe jut a suli.

- Nem baj. Arra gondolj, hogy a dolgok semmilyenek, addig, amíg te el nem határozod magadban, hogy milyenek legyenek. Nincs rossz és jó. Te döntöd el, hogy neked valami jó, vagy rossz. Dönts úgy, hogy jó legyen! Vagy semmilyen! Ne felejtsd el! Minden rendben van! Csak az van, ami most van körülötted. "

Persze ne felejtsd el, hogy mindenkinek más módszer hatásos! A gyerekek gyakran ösztönösen rátalálnak a saját "meditációjukra", számukra a játék, vagy bármilyen önfeled tevékenység ugyan azt eredményezheti, mint neked például egy agykontroll tanfolyam. Minden olyan cselekvés, amiben elmélyül, amiben "eltűnik" a gyerek ( és persze a felnőtt is), olyan hatású, mint a tudatos meditáció. A tánc, ritmikus mozgás, forgás és hintázás is út a belső elmélyedéshez és felszabaduláshoz.  Segítheted az elcsendesedés folyamatát relaxációs zenével, az erdő,  az eső, vagy akár a hullámok hallgatásával, de  találhatsz vezetett meditációt kifejezetten gyerekek számára. 

A gyereket tehát  ne meditálni akard megtanítani! Vezesd oda, ahol megtalálja a zajban és zűrzavarban önmagát! Adj a kezébe képességet, hogy kivonja magát abból az őrült mókuskerékből, ami körül vesz mindannyiunkat! Tanítsd meg nem gondolni semmire! Tanítsd meg elengedni mindent! Ha ezt megteszed, a boldogságra való képességre is megtanítod.

fotó:huffingtonpost.com

forrás: youtube.com