Ó szent szülői értekezletek... évente minimum kettő. Ha több gyereked van, szorozd meg annyival, ahány és lehetőleg szakítsd szét magad, ha egyszerre több helyen kellene lenned. Az van, hogy gyakorlott szülőként egyszer csak rájövünk, attól, hogy gyereke van valakinek, egyáltalán nem lesz szimpatikusabb.  Ime néhány szülőtípus, akik miatt "szeretünk" szülőire járni.

A szülőik témáját egyébként általában nyugodtan össze lehetne foglalni egy egyoldalas levélben, persze a bökkenő ott van, hogy ezekre a levelekre is érkeznek majd válaszok - néha teljesen értelmetlenek és lényegtelenek. Ennek következtében simán el tudunk jutni odáig, hogy a lényegtelen levelek felhalmozódása miatt egyáltalán nem is akarjuk kinyitni az üzeneteket. A dolog pedig körbeér, a kígyó a farkába harap. A sok kinyitatlan levél miatt elveszítjük a fonalat, nyomaszt a lelkiismeret és elmegyünk a szülői értekezletre, hogy képben legyünk. És amúgy is, a közös élmény össze köt.

1, A figyelemkoldus

Ebbe a típusba leginkább azok a nők tartoznak, akik hosszú évek óta beszorulnak az otthon védelmező és sokszor ingerszegény félhomályába. Számukra a szülői olyan program, amire már hosszú hetek óta készülnek. Nemcsak agyban, leginkább megjelenésben, mert komoly programlehetőséget rejt magába az az egy-két óra, amit felnőtt emberek között tölthetnek. Egy-egy feltűnően csinos ruha, indokolatlan tüll szoknya és néha egy fodrász is becsúszik. A szemük csillog és isszák a figyelmet. Azt a figyelmet, amit olykor olyan kérdések feltevésével tudnak magukra vonni, amitől egy pillanatra megáll a légy a levegőben, a szülőtársak és az osztályfőnök agya pedig őrült száguldásba kezd, hogy hol kapcsolódhat mindez az aktuális témához. És egyáltalán az élethez. Olyan kérdéseket is feltesznek, amelyekre már válaszoltak, sőt, az ellenkezőjére is. Ilyen kérdésekből elég három és legalább fél órával nő a szülői átlagideje, és exponenciálisan csökken a türelem is.

2, Az agresszív

Vannak szülők, akik régi , vélt, vagy valós sérelmeiket hozzák magukkal, előre felspanolva magukat. Ők is képesek a legváratlanabb időben jelentkezni, a legfüggetlenebb témáknál és már a hangszínből lehet tudni, hogy itt valami összeesküvés elmélet van születbőn, amit végre ideje lenne leleplezni. A gonosz matektanárokról, a kivételező történelemtanárról, az igazságtalan angoltanárról és a teljességgel lehetetlen követelményekről. A harmadik mondat után énsztoriba torkollik a történet és olyan bizonytalan beszélgetés bontakozik ki a szülő és az egyre feszengőbb tanár között, amire képtelenség este hétkor figyelni. Az elkalandozott tömeg ékes bizonyítéka, hogy a jelenség nem általános, a sztori ingatag lábakon áll, mert a valós problémáknál valahogy ösztönösen összekovácsolódik a szülő gárda. Plusz tíz perc.

3, A tapasztalt szülő

Ő az, aki mindenről pontos információval rendelkezik, mert már számos, vagy számtalan nagytestvérrel végig csinálta legalább háromszor az erdei tábort, a szülők bálját és a központi felvételit. Szinte félvállról meséli, hogy más évfolyamon ez és az hogyan működik, mi lett a vége annak, amit éppen nagy nehezen megszavaztunk. Miközben kicsinek, tapasztalatlannak érezzük magunkat, nagyjából úgy, mint amikor a gimiben a felsőévesek meséltek a női WC-ben a tavalyi szalagavató buliról, amilyen nekünk persze sosem lesz. A részleteket felírjuk, az ofő megígéri, hogy mindennek utána néz, szavazunk, döntésképtelenek vagyunk, majd későbbre halasszuk a kérdést.

4, Az Apák

Az apukák színes színfoltjaik a szülőiknek, mert van bennük valamilyen pont megfelelő távolságtartás. Elnézően mosolyognak a bajszuk alatt és csak akkor szólnak közbe, amikor már nem bírják tovább cérnával. Egy mondattal képesek összegezni fél óra csapongását némi iróniával feloldva az addig felgyült feszültséget. Ha véletlenül poén csattan, biztosan tőlük jön, miután már végig pötyögték az okostelefonjukat, feljegyzeteltek maximum két dátumot és már erősen érzik, hogy menni kéne, mert sok értelme már nincs az összejövetelnek. Hiába, szükség van a férfiakra, hogy rend legyen a tyúkok között...

5, A Kívülálló

Nos, ő az, aki kívülről szemléli az eseményeket. Sosem tudjuk hogy kinek az anyukája, mennyit ad hozzá a közösségi élethez - általában minimálisat -  és azt sem, hogy egyáltalán jó terembe ült-e be. Lehet, hogy ő sem. Nem kérdez, nem kiabál közbe, ha elszabadulnak az indulatok és mindig, minden körülmények között középre szavaz, bármiről is van szó. Ő egyszemélyben a többség, a néma átlag, a láthatatlan tömeg. Ha rajta múlna, húsz perc alatt végeznénk, szigorúan a lényegre szorítkozva. Vagy az is lehet, hogy megelégedne egy mail-el, amiben pontokba van szedve, hogy mikor, mi fog történni a félévben és mennyibe fog kerülni.

Persze szülői értekezletre illik elmenni, még akkor is, ha alig van rá időnk, ami így leírva nagyon rosszul néz ki, mert a gyerekre legyen. És hogy melyik szülőtípusba tartozunk, végülis mindegy, az egész csak irónia...

fotó:colegateprimary.org,