Napjainkban a világ legtermészetesebb látványa a babakocsit toló nő. Egyenesen státuszszimbólummá vált az anyaságnak az a négy, vagy ne adj isten három keréken guruló szerkezete, ami mögött büszkén megy a XXI. századi anya. A babakocsi, ellentétben azzal a ténnyel, hogy gyerek ugye évmilliók óta van, csupán 300 éves történelemmel rendelkezik, az első viktoriánus darabok óta pedig változatos formával és stílussal próbál hatni a nők fogyasztói szenvedélyére.
A babakocsi vásárlás egy fontos lépése az anyaságnak, nemcsak az első komoly beruházása ez a szülőknek, hanem hosszú távon meghatározza majd azt is, hogy milyen értékeket, stílust, divatot, praktikumot, őrületet, vagy hóbortot képvisel az ember a flaszteren. Mutasd a babakocsid, megmondom ki vagy, mondhatná az egyszeri ember, de nem mondja, hiszen lássuk be, nemcsak az ízlésünk, de a lehetőségeink is változnak. A babakocsik divatja pedig egy-egy nagyobb korkülönbséggel született testvérpár között is nagyot változhat, néhány aktív szülőként eltöltött év után pedig egészen más dimenziót jelenthet a kocsi vásárlása, mint elsőgyerekesként. Még az is megtörténhet, hogy rájövünk arra az örökérvényű igazságra, hogy a babakocsi csak kerekeken guruló izé, ami, design ide, vagy oda, alapvetően kevés, de mégis jelentős változáson ment keresztül az elmúlt 300 évben.
Az első ötlet a kertből
Az első bátortalan próbálkozás a tengeren túl úttörőitől származik, egyenesen Massachusettsből és leginkább egy fonott kenyérkocsira emlékezet minket, amiben főleg állatokat tartottak. Az első említésre méltó kocsi William Kent angol építész nevéhez fűződik, aki egyébként kertépítő volt, és egy nemesi család megbízásából készítette el az első hivatalos babakocsit 1733-ban. Bevallottan radikális elme volt, ez abból is látszik, hogy ez az első kocsi messze volt még a babakocsitól, állatok húzták, így a gyerekek szórakoztatása volt leginkább a cél. A gyerek békésen ücsöröghetett a kagyló alakú kocsiban, amit egy hevederrel húzott egy kecske, később inkább kutya, igaz az első darabot kígyók is díszítették. Persze csak rajzolva. Arról, hogy szántott-e mellékesen ez a szerkezet, nem tudunk, viszont voltak benne rugók, ami nem lehetett hátránya az aszfalt nélküli sétáknak.
Kecskétől a királynőig
Kecske ide, vagy oda, úri körökben felkapták a kerekeken suhanó gyerek vízióját, és már akkor a luxust jelentette a sokszor művészien megalkotott és aprólékosan kidolgozott jármű. Egy középosztálybeli család nem engedhette meg magának ezt a Pazar „gyerekjátékot”, a szegényekről nem is beszélve. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, újabb és újabb újításokat fejlesztettek ki az egész Európán átrobogó babakocsikon. Először is, lecsatolták a kecskéket és tolhatóvá álmodták, innentől kezdve pedig elszakadtak a mini lovas kocsi víziótól. A gyerekek szórakoztatása helyett a hangsúly a szülők kényelmére tevődött át, ne is csodálkozzunk tehát, hogy Viktória királynő is vásárolt 1840-ben a Hitchings Baby Boltból az akkortájt divatos, tolható példányokból magának három darabot.
Ezek a kocsik azonban nem mentek volna át a mai ilyen-olyan teszteken, túl magasak voltak, ráadásul igazán bizonytalanok is, így a gyerekek biztonságát nem nagyon szolgálták, viszont a divat csapásvonalát a királyi családok jelölték ki innentől kezdve. A babakocsik szempontjából is.
A történelem produkál meglepő dolgokat is, meg kell említeni, hogy az első babakocsik ki voltak tiltva a gyalogjárdákról, sok nőt bírságoltak meg azért, mert a járókelők között tolták a gyereküket. Később azonban rájöttek, hogy nem elég biztonságos az út a kocsik között sem az anyák számára, sem pedig a gyerek részére.
1889-ben végül William H. Richardson az asztalra csapott és forradalmasította a babakocsit. A ma is használatos szerkezetek alapját álmodta meg, méghozzá a levehető mózeskocsit, tehát az egyik legkeresettebb és legpraktikusabb funkciót, így a több irányban tolhatóságot neki köszönhetjük, igaz, nem a mai formában. Richardson kocsiján a kerekek is felszabadultak és függetlenül fordultak egymástól, ellentétben a régi típusokkal, amikor az első és a hátsótengelyen található kerekek csak együtt tudtak forogni. Így könnyebben lehetett tolni a kocsit és könnyebben kanyarodott.
Azért a gyerek sem mindegy...
Az 1920-as évek nagy baby boomja végül a hétköznapi családoknak is elhozta a babakocsi-tologatós időszakot, szinte mindenki hozzájutott, aki csak akart, akár a legszegényebbek is. Immáron a gyerekek biztonsága is fontos lett, így számos fontos változtatást eszközöltek a gyártók. A babakocsi mózeskosaras része mélyebb lett, így a gyerek nehezebben szabadult belőle, ráadásul sokkal alacsonyabbak is lettek,( a kocsik és nem a gyerekek), így ha valamelyik kicsi mégis kipotyogott, jóval kisebbet esett. Ez az utóbbi szempont egyébként egy mai fontos irányzattal megy szembe, de hol volt még annyi kipufogó az utcákon akkoriban, akik fölé a gyerekeket emelni kellett volna a szülőknek...
A babakocsik anyagában is újítások történtek. Kezdetben leginkább fából és fűzből készültek, a gyártók azonban egyre inkább a műanyag és gumi alkatrészeket részesítették előnyben. A drága rézt is felcserélte a fém, így egyre olcsóbb alapanyagokból készülhetett a kocsi, aminek egyenes következménye lett, hogy maga a kocsi is egyre olcsóbbá vált. 1950-es évekre végül mindenkinek volt babakocsija, akinek gyereke, így vált elválaszthatatlan jelképévé az anyaságnak, ami napjainkran a tömegeken eluralkodó márka és design őrülethez vezetett végül.
1965-ben végül tökéletesítették a babakocsit, és új szempont került a tervezés eddig is szélesre duzzadt listájához. Owen Maclaren, egy repüléstechnikai mérnök adta meg a kegyelemdöfést a kocsiknak, lánya panaszait ugyanis meghallgatta és orvosolta egyszerre. Az ifjú Maclaren hölgy ugyanis olyan babakocsira vágyott, amit könnyen tud tárolni akkor is, amikor nem használja. Apa gondolkodott, tervezett és egy olyan kocsit álmodott meg, ami nemcsak az évszázadok óta használt babakocsikat reformálta meg, de ma is ezzel az alapvázzal rohangálunk az ülni tudó gyerekekkel. Könnyű, összecsukható alumínium vázat fejlesztett ki, ami nemcsak strapabíró volt, de biztonságos is, a neve pedig mindenki számára ismerősen hangzik, ez lett az esernyő kocsi.
A jövő utasai...
Mivel a babaipar egy soha el nem bukó, fogyasztókra mindig építhető ágazat, nem csoda, hogy újabb és újabb innovációk, fejlesztések kerülnek a különböző termékek nevei mellé. Természetesen nem állt meg a babakocsik evolúciója, és évtizedenként kerül ki egy-egy újabb generáció. Az 1980-as évek nagy újítása például a „Baby Jogger” volt, ami egy futóbolond szülőnek köszönhető, és egyszerű kerékpárgumikkal tette könnyebbé az edzést a gyerekkel. Innen már csak néhány lépés volt az első ránézésre meghökkentő háromkerekű Jogger.
Stílusok, funkciók és évszázadok csiszolták olyanná a babakocsit, amivé vált. A néha űrsiklóra hasonlító járgányok az első kecskés próbálkozás után ellepték a világot, hogy akár vagyonokért, akár használtan, fillérekért begurulhassanak az életünkbe. Amiben pedig biztosak lehetünk, nincs megállás, a babakocsi változik és változni is fog, mi pedig a világ legfontosabb embereit tesszük majd mindig bele, a gyerekeinket.
forrás: The History of Strollers: Rolling Along!
fotók: truetreasure.com, flickr.com, strollersandmore.com, cloudnaps.wordpress.com, Baby Dolls Ideas, Printerest.com
