Elérkezett a harmadik, akarom mondani az ötödik hét, és aki résen van észrevette, hogy késik a menstruációja. Úgy egy hete. Szóval sokan túl vannak a terhes teszt-pisilési ceremónián és tudatára ébredtek, hogy valaki van odabent. Ezt pedig, vérmérséklettől függően elkezdik megosztani a környezetükkel, fittyet hányva a bűvös 12. hétre. Sokan persze lapítanak, mert még maguk sem tudják megemészteni a dolgokat (és tényleg, nem véletlenül ölelik a porcelán mikrofont), mások reakcióját pedig végképp.

Persze még nagyon az elején vagyunk, a lelkesebb kismamák azonban már lezongoráztak magukban mindent. Gondolatban átrendezték a lakást, hosszú listájuk van a cuki és hasznos, még hosszabb listájuk pedig a cuki és haszontalan beszerzendő dolgokról, valamint legalább négy biztosan befutó név van a tarsolyukban. Elsétáltak a közeli ovi mellett letesztelni a távolságot, megcsodálták két kilométeres körzetben a játszótereket, valamint arra is gondoltak, hogy reáltagozatos gimnáziumba fogják íratni a gyereküket, mert jómaguk is matekosok voltak.

Amiről senki nem beszél...

A babona persze babona, és nem jó arra gondolni, hogy mi lesz, ha valami baj történik, mert akkor is történhet, ha nem gondolunk rá. A felismert terhességek 10-15 százaléka végződik vetéléssel, a nem tudott terhességeknek pedig még magasabb százaléka, orvosok szerint a korai vetélés a természet szelekciója. Ez persze cseppet sem vigasztalja azokat, akik átesnek rajta, viszont később, amikor már egy csomó gyerek lesz körülöttünk, elfogadjuk a tényt, hogy bizony megtörténhet, meg is történik, erre azonban nem érdemes felkészülni. Egy magzat elvesztése akkor is rossz, ha nem vásároltunk cuki rugdalózókat és bizony mindenkit a padlóra küld. Arra azonban jó, ha gondolunk, hogy lelkileg nem éppen gyógyító, amikor rákérdeznek ismerőseink a terhességünkre, amit 6 hetesen már szétkürtöltünk, mi pedig sajnálattal magyarázkodunk. Nem csak mi fogjuk szörnyen érezni magunkat.

A terhességek nagyobb százaléka azonban él és virul, és óriási ütemben fejlődik az embrió. A pozitív tesztünkkel, bár máris rohannánk az orvoshoz, még érdemes várni legalább egy hetet, hogy ne kelljen rögtön visszamenni egy újabb hét múlva. A szív ugyanis még nem dobog, az ultrahang egyelőre a petezsákot és a szikhólyagot tudja csak kimutatni, így, hogy biztosan fejlődő terhességről van szó, az orvos egyértelmű diagnózist csak a szívhang megjelenése után tud mondani. Ettől pedig a nyugodt kismamák is nyugtalanok lesznek, szóval kár sietni.

Semmiből teremtünk nagyot...

A baba viszont, bár körülötte minden olyan bizonytalan, ő maga nagyon fontos dolgokon esik át. Körülbelül 2,5 mm hosszú, körte formájú és kialakul az idegcső, valamint az ősszaporító sejtek is jelen vannak, amiből később a spermium-, vagy petesejttermelő sejtek fejlődnek. Persze a nemét még nem láthatjuk, egy újfajta vérvizsgálattal azonban hamarosan már a 7. héttől kimutatható lesz, hogy lány, vagy fiú a titkos méhlakó. Már a 18. napon kezd fejlődni a szem és a fül, és egy-egy izomlüktetés is beindul, ami a szívmozgást előzi meg, igaz megállíthatatlanul a 25. napon indul csak el, hogy életünk végéig dobogjon. Anya egyre jobban érezheti a terhes tüneteket.

Persze van, aki attól érzi rosszul magát, hogy pszichológiailag tudatára ébred a terhességének, így minden tünetet érez, vannak azonban, akikre tényleg lecsap a korai terhesség egy-egy, vagy éppen az összes baja. Fáj a feje, émelyeg, miközben állandóan enne, ami után meg folyton hányna. Görcsöl a hasa, így mindig attól fél, hogy mindjárt megjön, de közben pisilnie is kell. A mellek viszketnek, vagy éppen olyan érzékenyek, hogy a póló is elviselhetetlen, valamint a türelem is elveszhet valahol félúton, az apák legnagyobb pechére. És ez még csak a kezdet. Miközben a terhesség még egyáltalán nem látszik, anya szervezete meg van bolygatva rendesen, de ne is csodálkozzunk rajta! A legnagyobb munka folyik odabent, ami elképzelhető, a semmiből teremtünk nagyot…

foto: wordpress.com